A légző készülék, a gázcsere szolgálatában áll, a felvett oxigént eljuttatja a vérbe, s a vérben lévő széndioxidot a szervezetből eltávolítja.

A légző készülék szintén két részből áll: a levegő vezetésére szolgáló, merev falu légutakból, és a gázcsere lebonyolítására alkalmas szervből, a tüdőből. A légutak rendszere az orrnyílásokkal kezdődik, ahonnan a levegő az orrüregbe jut. Az orrüreg, mint fejben lévő szerv, csontos fallal van körülvéve, az orrsövény (porcos) jobb és baloldali orrüregre osztja. Az oldalsó falról az orrüregbe emelkednek be a vékony csontlemezből álló orrkagylók, amelyek az orrüreget orrjáratokra tagolják. A felső orrjárat nyálkahártyájában lévő sejtek a szagingerek iránt érzékenyek. Az orrüregből a hortyogókon keresztül jut a levegő a garatüregbe, majd tovább a gége bejáratán keresztül a gégébe. A gége a gégecső elején lévő, porcos falu, doboz alakú szerv.

Több feladata van: többek között pl. a gégefedő nyeléskor a gége bejáratát lezárja, nehogy táplálék, folyadék kerüljön a gégecsőbe, s innen a tüdőbe; másrészt a gégében láthatók a levegő útjába (vitorlaszerűen) beemelkedő hangredők, melyek az áramló levegő mennyiségét szabályozzák, sőt a hangadásban is szerepet játszanak. A levegőt a gégecső vagy légcső vezeti tovább, a nyakon át a mellkasba. A gégecső a két tüdőszárnynak megfelelően két főhörgőre oszlik fel. A tüdő a mellkasban helyeződő nagy szerv; feladata a gázcsere lebonyolítása. A tüdőszárnyak lebenykékre oszlanak (ilyenek a csúcslebeny, a szívlebeny és a rekeszi lebeny, továbbá a jobboldalon még a kis járulékos lebeny látható). A tüdő kapuján belépő főhörgők mind kisebb és kisebb ágakra osztódnak, végül az úgynevezett tüdőhólyagocskákban vakon végződnek. A tüdőhólyagocskák falában finom, sűrű vérér kapilláris (hajszálérhálózat) van, s ily módon a vérben lévő vörösvérsejtek a levegővel kapcsolatba kerülhetnek. A légutaknak a fala eltérően az emésztőcső falától merev, porcos, mert a levegő szabad áramlása csak így biztosítható.