Divat vagy valós gyógymód?

Egyre többet olvasunk, hallunk a terápiás állatokról. Egyesek eretnek dolognak tartják, hogy a „koszos” állatok „tiszta” kórintézményekbe menjenek, míg mások örömmel veszik, ha érkeznek a szőrös-tollas „kisdoktorok”.

Mi az állatterápia?
A terápiás munka valójában egy állat jelenlétében/közreműködésével végrehajtott foglalkozás a célzott csoporttal vagy személlyel. A feladatokat a csoport/személy számára speciálisan állítják össze, hogy azok a fejlődést a lehetőségek szerint a leginkább elősegítsék.

A látogató program (angol nevén animal assisted activity: AAA) és terápiás program (angolul: animal assisted therapy: AAT) sokban hasonlítanak egymásra; vannak átfedések, de lényeges különbségek is. Az alkalmazható állatok és a velük szemben felállított követelmények hasonlóak, bár az AAT esetében talán jobban behatárolt – az alkalmas fajok száma kisebb, a követelmények magasabbak.

Élvezet a kutyának is!
Mindkét esetben nagyon fontos, hogy mindenki élvezze a foglalkozásokat – a „kezelt” személy(ek), az ápolók és gondozók, gyakorlatvezető és kutyavezető épp úgy, mint a kutya. Nem szabad a kutyának (vagy bármely a programban résztvevő állatnak) fájdalmat, szenvedést okozni, amennyiben a fáradtság vagy stressz jelei látszanak rajta, szünetet kel tartani (ez a terápia hatékonysága szempontjából is fontos, mert csak kiegyensúlyozott, nyugodt kutyával lehet eredményt elérni). A foglalkozások során jelen kell lennie a „kezelt” személyen kívül a gyakorlatvezetőnek, egy nevelőnek/gondozónak, a kutya gazdájának és a jegyzőkönyvvezetőnek. Egy-egy terápiás program mindig meghatározott ideig tart, adott heti óraszámban. A program befejeztével kezdődik a jegyzőkönyvek, videokazetták kiértékelése, melyek alapján megállapíthatják a program hatékonyságát.

Milyen kutyák alkalmasak?
A kutyával szemben felállított követelmények alapvetően két részre bonthatók. Az egyik fele az egészségügyi elvárások.

Igazolni kell, hogy a kutya külső és belső élősködőktől mentes (bolha, féreg…), rendelkezik az összes szükséges védőoltással, és nem terjeszt emberre veszélyes betegséget. A másik részt a kutyával szemben felállított viselkedésbeli követelmények adják.

A kutyának legalább egy évesnek (érett, felnőtt kutyának), tisztának, gondozottnak, gazdájával szemmel láthatóan szoros kapcsolatban lévőnek kell lennie és engedelmeskednie kell az alapvető vezényszavaknak. Minden helyzetben kiegyensúlyozottnak kell maradnia, idegen tárgyaktól, mozdulatoktól, szagoktól nem szabad megijednie. Minden agressziótól mentesnek kell lennie, és különös helyzetekben is nyugodtnak kell maradnia. Nagyon fontos, hogy idegenekkel szemben barátságos legyen és szívesen ismerkedjen velük.

Az is fontos, hogy milyen feladatokat kell végeznie a kutyának, milyen környezetben kell dolgoznia. Lehet, hogy egy kutya beválik az idősek otthonában, de a hangoskodó gyereksereget már nem tudja elviselni – vagy pont fordítva: temperamentuma miatt nem alkalmazható az idősek otthonában, de egy óvoda vagy iskola nyüzsgése még tetszik is neki.