"Minden teremtmény közül a kutyát
választotta ki az ember, hogy a tiszta szeretet hordozója legyen."


"Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.
Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.
Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a 'gazdája' azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.
A szívem kemény és nem tud megbocsátani ezeknek a kétlábú, emberi álarcot viselő szörnyetegeknek, akik szenvedést okoznak a Föld ártatlanjainak - legyenek azok gyermekek vagy állatok.
Összetört és meggyötört állatot tartok karjaimban és azt kívánom: jusson ugyanez a sors ezeknek a szörnyetegeknek, járják meg a poklot, leláncolva víz és élelem nélkül, kegyelem nélkül.

Állatmentő vagyok. Törékeny porcelánból vagyok.
Szívem ezer apró szilánkra törik, ahogy ezt a gyenge kis teremtményt tartom, miközben ő zihálva egy utolsót sóhajt. Könnyeim bársonyos pofácskájára hullanak, ahogy búcsúcsókot lehelek rá."


Öregszem tán. Vagy csak sokat látok, tapasztalok? Megfogadom, hogy fanyar, távolságtartó és szűkszavú, lényegre törő leszek. Hónapok óta készülök erre az írásra.
Igyekszem, de képtelen vagyok rá. Szentimentális sem szeretnék lenni, de a hétköznapi szavak sincsenek segítségemre. Elnézéseteket kérem, de valószínűleg hosszú leszek. Hosszú, nehéz évünk volt.

Fogalom, szó, kép.

A No comment képek is beszédesek, ez is megfordult a fejemben, de úgy érzem nem elég. Olyan világban élünk, ahol tán nem elég. (A fotókat, a mottókat az év folyamán az internetről kutyamentő szervezetektől, magánszemélyektől mentettem le, köszönet érte.)

Vajon fogalmaink közösek? Az az internetes közösség, ahol ez az írás megjelenik, nyilván érzékeny, fogékony társaink, a kutyák (állatok) XXI. századi, magyarországi sorsa iránt.
Talán egy nyelvet beszélünk. Talán a lenti szavak, fogalmak nagyjából ugyanazon képzeteket keltik bennünk.

Empátia, altruizmus hozhatja közös nevezőre velünk azokat, akik viszont nem ennek
a közösségnek a tagjai. Nem mentenek kutyát, nem foglalkoznak naponta kutyasorsokkal. Nekünk ismert tényekről való éves megemlékezés, nekik, "civileknek" új információ, új dimenzió, a kutyasors új, ismeretlen megközelítése lehet ez az írás, amelyet igazán átérezni csak empátiával lehet. Segítsünk nekik. Segítsük azokat, akik érzékenyek, hisznek, segítenének, akiknek szintén fáj, ami ebben az országban történik, csak még nem tudják hogyan működhetnének közre. Segítsünk a fogalmakat, a tényeket megérteni, felfogni. Fogjunk össze, legalább mi értsük meg egymást.

Éhezés. Azt gondolom, hál'istennek sokan csak sejtjük mit jelent a szó. Érzékenység, empátia függvénye is. Hányan éltük át ezt a kétségbeejtő, mardosó, minden energiát, életkedvet felörlő érzést valaha is? Csak elképzelni tudjuk. Érző, emlékezni tudó, gondolkodó élőlények, kutyák ezrei szenvednek az éhezéstől ebben a pillanatban is.

Csalódás. Elhagyott a kedves. Az anyám elárult. A barátaim becsaptak.
Vajon sejtjük mit érezhet az a jószág, aki évezredes ösztöneitől hajtva a gazda,
a falkavezér akaratának, jólétének, biztonságának rendeli alá az életét és egyszer csak ez a gazda egy még mozgó autóból kidobja, a kutya minden erejével fut a jármű után, majd idegen helyen, kiszolgáltatva ül és vár, csak vár... Akit egy nap pórázra vesznek és acsarkodó, kétségbeesett kutyatársak mellé zárnak egy méteres ketrecbe. Akit az imádott gazda ölbe vesz majd furcsa szagú, ijesztő helyen tűt döfnek belé és a gazda illatának emlékével megy át a szivárványhídon. Akit örökre otthagynak valahol magányosan.

Anyaság. Sejtjük-e milyen lehet tomboló ösztönök ellenében kölyköt elveszíteni, kiszolgáltatva lenni, kikötve, rettegve, éhezve, fagyoskodva kölköt nevelni, amikor az ösztöntől hajtva a lánc miatt menekülni, élelmet szerezni, biztonságba, óvó rejtekhelyre vonulni sem lehet?

Fázás. Elmaradtunk a gázszámlával? Fent ragadtunk a hegyen síelés után?
Álltam tegnap a semmiben hajnalig egy forgatáson, mezőgazdasági földek, mellékutak, végül is elérhető távolságban lakott területek, pislákoló fények a messzi horizonton. Humanoidok mázsaszám családi, büfés étkezési hulladékokat dobáltak ki, mocsok mindenfelé. Éhező, kivert állatnak életmentő maradék. Álltam a ködben, profi felszerelésben majd megfagytam. Elképzeltem őket, ahogy a földhányások mögött összegubózódva, vackokba, lukakba bújva a semmi közepén próbálnak túlélni, életben maradni...

Jobb sorsra érdemes, érzékeny, bújós, ragaszkodó, intelligens, alázatos, hűséges társaink, a kutyák.


Az év kutyája számomra...


Kölöksors, anyasors

... a kutya, akit anyja méteres láncon, étel, víz nélkül, földbe ásott odúban hoz világra, miközben tombol a fagy

a kutya, akit hagynak megszületni, de sem őt, sem anyját nem becsülik annyira, hogy legalább az életképességig szopjon, anyjával lehessen és pár naposan zacskókban, szatyrokban, ládákban kukák, konténerek kerítések, menhelyek mellé teszik ki őt, vagy
szinte életképtelenül nagy pénzért konténerekbe pakolva útjára engedik

a kutya, aki a mama csecse helyett a parvoval, férgekkel, bél- és gyomorgyulladással, alultápláltsággal, parazitákkal kell megküzdjön

a kutya, aki saját súlyának szinte megfelelő súlyú lánccal a nyakában betonbunkerben él

a kutya, akit bedrótozott kukában borítottak ki testvéreivel együtt egy menhely előtt

a kutya, akit vajúdás közben dobnak ki a bizonytalan semmibe

a kutya, aki erőn felül próbálja férges, oltatlan, csontsovány babáit életben tartani

a kutya, aki teljesen magára hagyva láncon ellik, nevel kölyköt, hordóban, étel, víz nélkül

a kutya, akire nem vigyáznak és amikor megtörténik a "baj", vemhesen, kiszolgáltatva utcára, menhelyre, az Illatos úti sintértelepre adják be


Éhezés

a kutya, aki vemhesen éhezik, a rúgást és verést ismeri csak, akiben rögzül, hogy küzdenie kell minden falatért, lopnia kell, de ezért is verés jár és ebben az ördögi körben telik élete, miközben 9 babát próbál életben tartani

a kutya, aki kiszolgál egy életet gazdája mellett akinek a keze alá dolgozik, akit segít, de amikor már öreg és dolgozni nem tud, nem érdemel annyi élelmet sem, ami életben tartja

a kutya, aki illegális telepeken magára hagyva, vagy akár gazda mellett, vagy kiverve utcán küzd az éhséggel


Kutyasors

a kutya, aki egész életében magányosan láncon élt, holott nyüszítve, sírva várt legalább
néha egy jó szót, simogatást. 'A kutya funkciója romlik azáltal, ha foglalkoznak vele".
Vemhesen, férgesen, sebesen, parazitákkal tele sírt szeretetért. Szabadulása előtt fél nappal "gazdája" megölte

a kutya, aki poklot járt, míg hosszú évek, menhelyi élet után végre rátalált külföldről
hazaérkező családja

a kutya, aki bár gazdával él, elhanyagolt, mocskos, férges, alultáplált, szocializálatlan, boldogtalan

a kutya, akinek ép csontja nem maradt egy baleset után - soha nem tudjuk meg elzavarták otthonról, vagy elcsavargott -, aki lényével valahogy az ország különböző pontjain élő emberek összefogását, segítségét idézte elő és halála után a számára gyűjtött támogatásból sok más kutya megmentését segítette közvetve elő

a kutya, aki szolgál, aki őriz, aki kísér, aki lát, fog, visz az ember helyett

a kutya, aki ragaszkodásból, hűségből példát mutat az őt elhagyó gazdájának: társát soha el nem hagyva, segítve el nem szakad mellőle a félelemben, iszonyatban, éhezésben sem

a kutya, aki sebesült társát őrzi, minden veszély, félelem ellenére el nem mozdul mellőle

a kutya, aki az imádott gazdája halála után senkinek nem kell és utcán, menhelyen, az Illatos úti sintértelepen bezsuppolva, semmit sem értve, magányosan bízik, vár az utolsó pillanatig az ismerős hangra, szagra

a kutya, aki iszonyú sérülésekkel, fájdalmakkal fekszik az utak mentén, mint egy tárgy és az őt elgázoló ember nem siet a segítségére

a kutya, aki szaporítója szemében csak arra való, hogy pénzt termeljen, végeérhetetlenül szüljön, szűk ketrecekben, extrém esetben disznóólban tengeti életét sokadmagával, a kutyalét minimális normáiról semmit sem tudva

a kutya, akinek jussa még mindig csak lánc, hordó és moslék és bármikor pótolható

a kutya, aki perverz, aberrált, pszichésen sérült emberek játékszere, magán kutatásainak, kínzásainak szenvedő alanya

a kutya, akit macijával kidobtak, de még azt is ellopták tőle

a kutya, akit élve dögkútba dobtak, aki napokig várt segítséget oszló fajtársai bűzlő teteme felett

a kutya, akit kikötnek, felakasztanak, húskampóra húznak, brutálisan megvernek, megköveznek, meggyújtanak, téglát kötöznek rá és kútba dobják, körmét tépik, akinek lánca, kolonca a húsába nő

a kutya, akit egyszerűen megmérgeznek és az imádott embertől kapott falat után iszonyatos görcsökben múlik ki

a kutya, akit "egy csónakból egy szigeten tettek ki a 'kedves gazdik' és ott a parton várta őket vissza. Megfigyelték a horgászok, hogy annyira vágyott az emberi társaságra, hogy mindig abban a csónakban töltötte az éjszakát, amit utoljára kötöttek ki, és még érezte az emberek szagát." A kutya, aki belehalt a bánatba

a kutya, aki szűk, bedeszkázott ólba zárva él és napi rutin elszenvednie a bántalmazást, amit idegbeteg gazdája a világtól elszenvedett sérelmei miatt rajta torol meg brutálisan,
menetrendszerűen, naponta

a kutya, akinek utolsó esélyt, biztonságot, lehetőséget a menhely nyújt. Nyújtana.
De beteg emberek még ott is lőnek, késelnek, mérgeznek

a kutya, akit pénzért vernek agyon, akit emberek közti bosszúból fejeznek le

a kutya, aki életét adja hosszú évek kínjait kiállva egy ketrecben, hogy szépségápolási szereink, gyógyszereink, háztartási szereink élő, remegő kísérleti alanya legyen



A kutya, aki ma 2006-ban Magyarországon december 30-án, 22.29 perckor több ezred magával fagyoskodik, éhezik, retteg, fél, menekül, bújik, szolgál, remél és hisz.
A kutya, aki ezen írásba sem került be, akiről senki nem tud, akiért senki nem ejt egy könnycseppet sem.


Rád vár. Segíts neki kérlek!