|
Húgy- és ivarrendszer
2006.06.12. 20:25
 Hogyan, mit, miért?
A húgyszervek az anyagcsere során keletkező egyes bomlástermékeket, salakanyagokat, a felesleges vízmennyiséget és sókat távolítják el a szervezetből.
A húgyszervek szintén az anyagcserének a szervei. A hasüregben, a gerincoszlop két oldalánál helyeződő vesék választják ki a vérből a vizeletet. A vesék barna vörös színű, bab alakú szervek, körülöttük sok zsír található. A vesék által kiválasztott vizelet a vesékben helyeződő vesemedencébe kerül, majd innen tovább a húgyvezetőkön keresztül jut tároló helyére, a húgyhólyagba.
A húgyhólyag a medenceüreg elülső részében helyeződő, igen tágulékony falu, körte alakú szerv. Telt állapotában a hasüregbe is belóg. A vizelet „elcsorgását” záró berendezés gátolja, amely bizonyos mennyiségű vizelet összegyűlésekor reflexes úton, a vizelet ürítésekor nyílik csak meg. A vizelet a húgycsövön keresztül ürül ki. A húgycső a nőnemű állatokban a hüvelyelőcsarnokba, hímekben a hímvesszőben helyeződik, s annak csúcsánál nyílik.
A nemi szervek a faj fenntartására szolgálnak. A hím- és a női nemi szervek ivarsejteket termelnek, s elvezető szerveik végső szakasza közös a húgyszervekével. A hím ivarsejteket termelő herék a herezacskóban helyeződnek. A herezacskók a combok mögött lógó bőrzacskók, amelyeknek ürege a lágyékcsatornán keresztül a hasüreggel van összeköttetésben. (A herék tudniillik a hasüregben fejlődnek és csak bizonyos korban „ereszkednek” le a herezacskóba).
A herék tojásdad alakú szervek, a bennük termelődött ondósejtek a mellékherén keresztül az ondóvezetőkön át jutnak a húgycsőbe, illetőleg a hímvesszőbe. Az ondó nemcsak a hím ivarsejtekből, az ondósejtekből áll, hanem a nagyobb tömeget kiadó ondófolyadékból, amelyet a járulékos nemi mirigyek termelnek. Kutyában csak egy járulékos nemi mirigy fejlődött ki, a dülmirigy vagy prosztata, ez a viszonylag nagy (mogyorónyi), tömött tapintatú sárgás színű mirigy, a húgycső kezdeti részét teljesen körülfogja. A hímvessző, a hím állatok közösülő szerve. Az ülőcsont hátulsó széléhez van rögzítve a töve, a testének a végén a hosszú makk helyeződik. A kutyák makkja különlegesen alakult; hátulsó részén van a makk hagymája, s ettől pedig a fokozatosan elhegyesedő „hosszú” része nyúlik előre. A kutyák hímvesszőjében csont van. A merevedést okozza, hogy a hímvesszőben lévő ún. barlangos test üregei reflexes hatásra vérrel telődnek meg. A hímvessző nyugalmi állapotban, a tasakban foglal helyet.
A női nemi szervek is két részből állnak: a belső nemi szervekből és a külső nemi szervekből. A női ivarsejtek a petesejtek, a petefészekben fejlődnek. Páros szerv, a hasüregben függesztő szalagon lógva, a vesék mögött, az ágyéki tájékon találhatók. Míg az ondósejtek a szervezet legkisebb sejtjei, s roppant nagy mennyiségben termelődnek, addig a petesejtek a szervezet legnagyobb sejtjei, s az élet folyamán csak kis számban érnek meg, az ivarzási ciklusnak megfelelően kb. 5-10, egy-egy alkalommal. A petefészek tüszőiben megérett petesejtek - a tüszőfolyadék segítségével - a petevezető tölcsérszerű tágulatába sodródnak. A petevezető kanyargós lefutású szűk cső, a petevezetőtől a méh szarváig tart. A petevezetőben történik az ondósejtek találkozása a petesejtekkel, vagyis itt zajlik le a megtermékenyítés. A kutya méhe „Y” alakú, áll a viszonylag rövid méhtestből és a méh szarvaiból. Széles szalag által van a hasüregben felfüggesztve. A méh testét a hüvelytől a méhnyak választja el, amelynek szűk nyakcsatornája zárt, csak ivarzáskor és elléskor nyílik meg. A hüvely a nőnemű állatok közösülő szerve, ennek alsó falán nyílik húgycső is. A külső nemi szerveket a péra képviseli, a két péraajak a pérarést zárja közre, amelynek alsó szögletében látható a kis, merevedésre képes csikló.
A megtermékenyített petesejtek a petevezetőből a méhbe kerülnek, a fellazult, vérbő nyálkahártyába beágyazódnak s a magzatok fejlődni kezdenek. A magzatok a két méhszarvban a méh testében fejlődnek. A magzatok „szabad mozgásának” biztosítására, s a külső behatások, hőmérsékletváltozások elleni védekezésre a magzatokat három magzatburok veszi körül. A legelső a magzating, üregében a valódi magzatvízzel; a középső egy folyamatosan táguló hólyag, a húgytömlő (húgyhártya), amelynek folyadéka az álmagzatvíz, tulajdonképpen a magzat vizelete; a legkülső az irhahártya, ennek bolyhai a méh nyálkahártyájának gödröcskéibe illeszkednek (mint az ujjak a kesztyűbe). A magzat köldökzsinórjában húzódó vérerek itt, az irhahártya bolyhaiban végződnek, s a fejlődéshez szükséges anyagok a méh nyálkahártyájának s a bolyhoknak a sejtjein keresztül áramlanak át. A magzatnak a vérkeringése és az anya vérkeringése tehát nem kapcsolódik egymáshoz.
A világra jött magzatok táplálására a tejmirigyek által termelt tej szolgál. A tejmirigyek a has alján, a középvonaltól két oldalt sorakoznak, számuk rendszerint 5 pár. A csecsbimbók hegyén 8-12 nyílás található.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
